A harmadik nap
alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton.
Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt
azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült
nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és
így szólt:
- Itt vagyok!
Az pedig felnézett
rá, és zokogni kezdett.
- Rabbi, rabbi! -
zokogott.
És a mester
szelíden folytatta.
- Ne sírj! Állj fel
és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé és új törvényt
kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte
Barabbás.
A nyomorult pedig
feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
- Mester! -
kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök! Mondd meg, hogy
mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
- Semmit, mondta ő
szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, mikor Pilátus
megállt a tornácon és megkérdezett titeket: ,,Kit engedjek el hát közülük,
Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?''
- Ó, én bolond! -
kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó, én bolond, aki Barabbást
kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van -
folytatta szelíden a mester - most jöjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj
semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész
szívedből és egész tüdődből: ,,A názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,Az
életemet!''
Az pedig követte
őt.
És találnak
útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét,
gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon
érinté csendesen kezével és így szólt:
- Én vagyok az.
Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: ,,A
názáretit!''; mintha azt kiáltanád: ,,A házamat! A gyermekemet! A szemem
világát!''
Az pedig
felzokogott és követte őt.
És találtak még
másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve és nyakára
hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás,
tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és
megoldotta kötelékeit, és így szólt:
- Ismerlek téged.
Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jöjj velem, és amikor
intek, kiáltsad: ,,A názáretit!''; mintha ezt kiáltanád: ,,A szabadságot! A
léleknek és a gondolatnak a szabadságát!'' Az pedig megcsókolta az ő saruját és
csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek
tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott
hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte
mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: ,,A
názáretit!''; mintha azt kiáltanák: ,,Békesség, békesség! Békesség e földön!''
Estére pedig
megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
Pilátus a tornácon
ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal. Kövéren és fénylő arccal
ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények
fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A názáreti pedig,
élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén
átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe
nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az
elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta,
engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy
a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és
most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg
vagyon írva.
Pilátus pedig
gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva
nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak
el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett
nekik.
És ekkor zúgás
támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt
kiáltotta: ,,Barabbást!''
És rémülten néztek
egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: ,,A názáretit!''
A Mester pedig
halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré
mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban,
óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába,
véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy
bömbölt rekedten: ,,Barabbást!''; mintha azt hörögné: ,,Halál! Halál! Halál!''
Pilátus pedig
zavartan lesütötte az ő szemeit és mondá neki: ,,Te látod...''
Ó pedig bólintott fejével
és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze
meg.
1917. január