Történelem 1 Júliusban Ópusztaszeren jártunk biciklivel. Vettünk ott egy történelmi összefoglaló időszalagot. Nem volt túl olcsó, de megéri a történelemkönyvek kifogyhatatlan sora helyett így együtt látni az összes magyar király, hadúr és zsarnok felsorolását, valamennyi hadjárat, szemkiszúrás és száműzés kis piros jeleivel pöttyözve. Leszámláltuk a hadjáratokat, ebből született ez a kis tanulmány. A magyar történelem 1100 éve - az összefoglaló tanúsága szerint - összesen 154 hadjáratot tartalmaz, az alábbi megoszlásban:  Hadjárat típusa (*)               1300-ig          1300-tól ============================================================================ Ellenséges had tör hazánkra           17               11 \___ Ellenséges had kudarca                13                9 /    50 Magyar sereg sikeres hadjárata        62               21 \___ Magyar sereg hadjáratának kudarca     10               11 /   104                                   =============================                                      102 db            52 db (*) A történeti összefoglaló eredeti szóhasználata szerint A táblázat adataiból a követekező összefüggések olvashatók ki:     a) 1300-ig a hadjáratokat 3:1 arányban magyarok kezdeményezték, 1300 után ez az arány már csak 3:2. Az 1100 év átlaga: 104 magyar támadó hadjáratra jut 50 honvédő.     b) Érdekes módon a hadjáratok kimenetelének aránya is hasonló: az Árpád-ház idején a csaták 3:1 arányban magyar győzelemmel végződtek (függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte), majd ez az arány is lecsökkent. Az 1100 év átlagában 2 győzelemre jut 1 vereség.     c) Részletesebben megvizsgálva a csatákat a) és b) között nem mutatható ki oki összefüggés (t.i. hogy a támadó, az agresszív nyer), sőt éppen ellenkezőleg:     d) A térképre pillantva észlelhetjük, hogy a sok "hadiszerencse" ellenére Magyarország nem nőtt kontinensnyi méretűre, hanem a többi országhoz hasonlóan ingadozott a területe. Sosem volt nagyobb, mint a Kárpát-medence háromszorosa, és ma sem kisebb a harmadánál. A magyar háborúk, úgy tűnik, inkább rablóhadjáratok, kisebb piszkálódó területszerző akciók lehettek, melyeket nagyobb vesztések tagoltak.     e) A csaták száma "elegendően nagy ahhoz", hogy a fenti összefüggések a véletlen játékától megkülönböztethetők legyenek. Ez a magyar jelleg. Az már inkább számbűvészkedés, ha még azt is állítani bátorkodom, hogy a magyarok kb. 2,5-szer nagyobbakat veszítenek, mint amekkorát nyernek egy-egy alkalommal.     f) A csaták összes száma is szemmel láthatóan csökken: 1300-ig 102, utána kétszer annyi idő alatt is csak 52 db. Ennek vélhetően két oka is van. Az egyik: köztudomásúlag a háborúk a történelem folyamán egyre nagyobbak lettek, de ugyanakkor némiképp csökkent a sűrűségük. A másik: a magyar nép történetében volt több, gyakorlatilag hadjáratmentes évszázad is, amikor a török ill. az osztrák uralom megóvott minket a hódításainktól éppúgy, mint más ránktörő kisebb hatalmaktól.     g) Sajnos az utóbbi összefüggést, t.i azt, hogy a hódoltság megvéd a háborúzástól, a XX. század teljesen megfordította: uraink oldalán magyar vitézséggel sokat támadtunk és vesztettünk ebben a században, ott is, ahol nem kellett volna (pl. 1914, 1942, 1944, 1968). Furcsa ellentmondás, hogy bár függetlenek nem voltunk, a világ nagyhatalmainak, az USÁ-nak, SzU-nak is képesek voltunk hadat üzenni szövetségeseink kívánságára. A bizonytalanságot jelzi az is, hogy a XX. sz-i csatákat még az ópusztaszeri történeti áttekintő sem sorolja be a négy típusba, ezeket utólag saját történelmi műveletlenségem alapján magamnak kellett elvégezni (pl. 1914 támadó, vesztes, 1968 parancsra támadó, győztes hadjárat, stb.)     h) Így látja ezt egy történelemhez - szerencsére - alig értő biológus, fizikus. Nem kell nekünk a háború, nem kell nekünk fegyver, nem kell nekünk a NATO.     i) Ellenvetheti valaki, hogy az ópusztaszeri időszalag talán manipulált. Nem minden csatát tüntet fel, torzítja az arányokat. Ha így lenne, akkor a következtetések még megszívlelendőbbek: egy nép jövője szempontjából ugyanis sokkal fontosabb az, hogy mi van ma a fejekben, mint hogy konkrétan ki nyert meg egy csatát 700 évvel ezelőtt. Történelem 2 Egy nép sorsát jobban befolyásolja az, hogy ma miként gondolkoznak, hogyan ítélik meg saját múltjukat, mint az, hogy régen miket követtek el. A vikingek módszeresebben végigrabolták Európát, mint a hunok, magyarok és tatárok együttvéve. De kérdés az, hogy ma miként gondolkodnak erről a norvégok, viking múltjukból vezetik-e le jövőjüket. Hajlandók vagyunk-e ugyanarra, amit atyáink megcselekedtek? Készek vagyunk-e ölni, vagy egyenesen vágyunk arra, hogy hősi múltunkat újabb hősi tettekkel aranyozzuk be? Mert az nagy baj lenne. Hogyan gondolkodunk a jövőről, a múltról, az élet rendjéről? Milyen a történelemképünk? Az enyém ilyen: Nincs más történelem, mint a Föld története, nincs más lényeges információ, mint a Földről szóló. A Nap egyenletesen áramlásban tart minden földi folyamatot milliárd évekig, a bolygók és csillagok pedig pislákoló díszletek. Az egyetlen kérdés, hogy mi folyik a Földön, melynek sorsa az állandó külső körülmények között is nagyon változatos lehet. Mikor csapódtak le a tengerek, mióta működik az élet önszabályozása, mióta él ember a Földön, és mióta reflektál saját földi hatására? Ezek a valódi történelmi dátumok. Hol van megírva a Föld sorsa? Mintegy száz éve az emberek fejében. Nem a patakok sodrában, a tengerek széndioxid-tartalmában, az algák koncentrációjában, a vulkanizmus csökkenésében, az emlősök energiaigényében, ahol eddig, hanem az emberek fejében. És csak mintegy száz éve, mióta az ember hatással tud lenni a földi folyamatok összességére. Az emberek kapzsiságában, a gépek tervrajzában, az erőszakos elintézési módban, az érdekcsoportokban, a reklám öngerjesztésében, a természetet leigázni akaró beállítódásban, a vallási fanatizmusban, a pénz-piac-profit szentháromságában. Tehát világos, hogy az emberek fejében, ahonnan mindez kiindul. Ebben az együtt sem több, mint Gellérthegy-kupacnyi szürke neuronhalmazban. Mégcsak nem is egy világot körülölelő földi idegrendszerben, hanem 6 milliárd elidegenedett individuum kemény kobakjában, mely alig tartalmaz bármiféle információt a Föld sorsáról, eddigi alakulásáról és fő szabályozóiról. A következő számadatokat tanultam-de-minek az iskolában: 1222, 1241, 1492, 1526, 1789, 1848, 1945, 1956 és mindegyik tartalmát árnyaltan ki tudom fejteni. De mit tudok a Földről? 6374 km, 1400 W/mý, 700 nm, ezek még mindig csak a peremfeltételeket meghatározó millió éves állandók, de semmit, egyetlen tényt vagy számot nem tudok az algák, a vulkánok, esőerdei közösségek, erózió, energiatermelés, stb. minden földi változást megszabó összefüggéseiről, arányairól. És még kevesebbet mindennek a legújabbkori emberi butasággal való kölcsönhatásáról. Történelem 3 Mikor kezdődött az emberi történelem? Pontosan akkor, amikor a második evolúció beindult. A Földön ugyanis 2, azaz kettő darab evolúció zajlik jelenleg, melyek viszonya természetesen az, hogy először volt a genetikai evolúció, majd jóval később erre ráépült a szellemi evolúció. Mivel a szellemi evolúció ugyanúgy nem létezhet élet nélkül, mint az élet anyag nélkül, ezért máris levonhatunk egy etikai jellegű következtetést, amelyet ma már egyre többen ismernek el: A szellemi fejlődés a biológiainak folytatása kell, hogy legyen, nem mehet az alapjául szolgáló élet rovására. Különben az emberi elme ugyanúgy megszűnik, mintha csak egy hibás működésű szerv lenne, pedig könnyen belátható, hogy több annál. A történelmet azonban az elejénél kell kezdeni, magánál az anyagnál vagy az életnél. Az anyag stabilitása páratlan. Legalábbis azok a részecskék nagyon tartósak, amelyek a 13 milliárd évvel ezelőtti nagyon forró másodperceket túlélték. Ez azonban a holt anyag, a sziklák stabilitása. Ma azonban láthatunk a Földön olyan formákat is, melyek minden esendőségük ellenére stabilabbak, mint a sziklák, pl. a minden tavasszal újból ugyanúgy kisarjadó fűszálak. Ez az élet, a másolódásra alapuló tartósság. 4 milliárd évvel ezelőtt járunk. A forró tengerekben oldott nukleotidszerű molekulák némelyike katalitikusan segíti a kisebb egységek polimerizációját egy templát mellett, a biokémiából ismert szálmásolódást. Az elv: hasonlót, többet, gyorsan. Nem a tökéletes másolódás indítja meg az evolúciót. Ha eléggé hasonló, és eléggé sok a másolat a lebomlási időn belül, akkor a folyamat felfutó jellegű. Egy év vagy száz év alatt az összes elérhető szerves anyag bedolgozódik az önmásoló molekulák szerkezetébe. Ez lehetett a történelem legjelentősebb évszázada. Nem tudunk arról, hogy lett volna másik, független, párhuzamosan futó evolúció (pl. fehérjékre vagy cellulózláncokra alapozódó másolódás) vagy ha volt is ilyen, a mai nukleotidokra és a genetikai kódra alapozódó élet lekörözte, bekebelezte előle a hasznosítható molekulákat (pl. tükrösen forgató változatok eltűnése). Azután a prokariótákkal 2 milliárd évig minden rendben zajlott a Földön. A stabilitásra nem panaszkodhatunk, a Föld hőmérséklete és a légkör oxigénszintje fokozatosan elérte a mai értékeket. A Földön tehát 2 milliárd évig csak a tengerben volt élet, és ott sem élt más, mint különféle, egymásra utalt prokarióta egysejtűek. És akkor megjelentek... a sejtmagvas egysejtűek. Még egymilliárd év. Számunkra talán merő unalom, de a Föld szempontjából igazán nagy fejlődés az élet kipusztíthatatlanságának irányába. Az élet egésze ma sem sokkal stabilabb, mint az egysejtűek korában, de sokkal sebezhetetlenebb, mint az első évszázadban. A spórás szaporodás és az ózonpajzs lehetővé teszi az életet a szárazon is, a soksejtű növények meghódítják a sziklákat, a rovarok a levegőt. Így ma a bioszféra kb. 5 km vastag, a sarkok, sivatagok kivételével egyenletes réteg a Föld színén. A folytatás: halak, dinoszauruszok, emlősök. 4 milliárd évig az élet minden részlete fejlődhetett, szaporodott, versengett, kipróbálódott. Beszélünk ugyan szervek evolúciójáról, életközösségek párhuzamos fejlődéséről, viselkedési mintázatok evolúciójáról, de ezek mind egyetlen rendszert alkotnak, melynek a sejt középpontjában lévő megkettőződő nukleinsavmolekula a kizárólagos információhordozója. Új evolúciós szint csak az agyban alakult ki, de nem rögtön az agy megjelenésével. Az agy eredetileg ugyanúgy szerv, mint a szárny, a tüdő, a vese. Információtárolást is megvalósít, mégpedig az egyed életén belül keletkezett információkat hordozza az egyed haláláig. Minden egyed üres aggyal születik, ill. egy kevés genetikailag beleágyazott információval, ami megint nem új minőség a genetikai evolúció folyamatában. Az emberi történelem akkor kezdődik, amikor a szerzett információk másik egyedekre, utódokra való átörökítése utánzás-tanítás-tanulás révén elég hatékonnyá vált. Ezen információk hordozója nem a DNS, hanem az agy, az átadás módja taglejtés, hangadás, játék, rítus, majd később az írás, tervrajzok, számítógép, iskola, kultúra. Ha az átadás kellően pontos, a példányszám egynél több egy emberöltőn belül, akkor a folyamat itt is felfutó, és megindul az egyes eszmék, gondolatok, minták közötti versengés. E felfutástól számítódik az emberiség. Egyidejűleg elhúz az állatok közül, hiszen az egyre több átörökített cselekvéssor messze többet ér, mint egy új szerv, és ráadásul az evolúciója is sokkal gyorsabb. Mikor volt ez? Egyesek azt mondják, hogy kevesebb, mint százezer éve: még a tűzgyújtást is többször fel kellett fedezni, mert a tűzőrzés időszakai alatt el-elfelejtődött a gyújtási technológia. Mások egymillió évnél is régebbre teszik ezt a fontos dátumot, mert még az eszközök, nyelv előtti korban is lehetséges a helyes mozdulatok hatékony átörökítése taglejtésekkel. Akkor, amikor Éva anyánk megmutatta az őssógornőjének, hogyan kell a kölyköket gyűjtögetésre, rejtőzködésre megtanítani, s ezzel megalapította az első női tanárképző főiskolát. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a szellemi evolúció több párhuzamos szálon is megindult különböző emberszerű fajoknál, mígnem kb. harmincezer éve az utolsó konkurrenst is kiirtotta maga mellől a Homo sapiens sapiens. Így ma csak két evolúció van a lassú és kiforrott genetikai, és az arra épülő gyors, de meglehetősen szétszórt és céltudatlan gondolati evolúció. Az ember is létrehozott információhordozókat (pl. írás, számítógép), de harmadik szintű evolúció nem jött létre (pl. robotokat gyártó robotok, embertől függetlenül mutáló számítógépvírusok, stb.) Az utóbbi harmincezer évben tehát egyedül vagyunk a két evolúciónkkal, és a legtöbb, amit fel tudunk mutatni, hogy kipróbáltuk a király-hadvezér-hadjárat-szaporaság-járvány-pénz-ipar-ideológia típusú történelmet, amely most már az utolsókat rúgja belénk és a természetbe. Pedig amit tenni kell, a fentiek alapján elég egyszerűnek látszik. Történelem 4 Kant, ismeret, akarat, követés, átörökítés Az emberek agyában íródik a világ sorsa Megváltoztatható