- Az ember célja és feladata a Földön, hogy egy
értelmes faj lehetséges tevékenységei közül a
legjobbat valósítsa meg. Keresse meg és élje meg
a leghelyesebb életmódot, viselkedést,
magatartást. Ezt kell tennünk valamennyiünknek, s
amíg ez teljesen meg nem valósul, ezt kell
tennünk egyénileg, családi-baráti
közösségeinkben, az általunk elérhető társadalmi
csoportosulásokban is.

- Értelmesen megfogalmazott célunk értelmes
megközelítése, elérése érdekében meg kell
szabadulnunk hátráltató, ellentmondó rossz
szokásainktól, le kell cserélnünk magatartásunk
nélkülözendő elemeit nélkülözhetetlen erényekre.

Amitől meg kell szabadulnunk, mert hátráltat:
- veszekedés, háború
- kizsákmányolás, elszegényítés
- gyarmatosítás
- káros szenvedélyek, függőségek
- egészségtelen túlfogyasztás
- műszaki cikkek bálványozása
- haszontalan utazgatás
- hajszolt nagyvárosi életmód
- mérgező anyagok kibocsátása
- túlnépesedés
- öntörvényűen fokozódó birtoklási vágy
- egocentrikus és antropocentrikus világkép
- hazugság és fogyasztásnövelő csúcsformája: a reklám
- saját képességeink, lehetőségeink torz felmérése

Ezek a káros szokások, olyan élősködőkhöz
hasonlíthatók, melyekből ki-ki hord néhányat
magán; elszívják energiáját, megcsapolják
alkotóerejét, lehetőségét, hogy bármi előre
elhatározott célt elérhessen. Egyéni és
társadalmi csapdák, melyekben benne bolyongunk,
olyan mélyen a fenekén, hogy minden nagy
elhatározást, emberi méltóságunkhoz illő
cselekedetet, megváltó gondolatot az illúziók,
utópiák világába vagyunk hajlamosak utalni.

De hát, mi is az a nagy cél, amelynek érdekében
ennyire meg kell javulnunk? Rászolgálni a magunk
gyártotta névre: Homo sapiens, értelmes ember;
mégpedig az egyetlen értelmes faj a Föld bolygón
a jó gazda teljes felelősségével. Nincs kitől
ellesnünk a teendőinket, ezért, amennyire lehet,
biztonságosan kell kiépítenünk a stratégiánkat.
Figyelembe kell vennünk, hogy az Élet nélkülünk
is folyt milliárd éveken keresztül. Tartós volt,
jó volt. Az a minimum, hogy ezen ne rontsunk, ne
terjedő fekélyként borítsuk be a Föld
szárazulatait. Lássuk be, hogy a földi folyamatok
nagy részét nem ismerjük elég mélyen ahhoz, hogy
azokba - akár jószándékkal is - kedvezően
beavatkozhassunk. Itt a legfontosabb teendőnk:
pusztító energiáink fékentartása. Egész
életünket embertársaink és élőlénytársaink
irányában a segítő hozzáállás kell, hogy
jellemezze, mely mindenkor biztonságos
gondolkodással párosul, olyan gondolkodással,
amely sem magát, sem a természeti környezetét nem
veszélyezteti. Gondolkodásunknak a valóságot kell
utánoznia: a valóság törvényei tökéletes
biztonsággal érvényesülnek mindig és mindenütt,
kivételt nem ismerő módon. Csapongásaink,
túllövéseink, vakon egyensúlyozásunk,
kiszámíthatatlan húzásaink csak annak adják
bizonyítékát, hogy nem felelünk meg a valóság
mérlegén. Irracionális módon nem lehet
környezetet védeni, és hosszabb távon élni sem.

Kezdjük el tehát!:
- A legkisebb helyet elfoglalni, a legkevesebbet változtatni
   v.ö. mezőgazdaság, műtrágya, rovarirtószerek, elhízás,
   élvezeti cikkek, iparvidékek, erdőpusztulás, tarvágás,
   lehalászás, megalopolisz, golfpálya, szafarikaland;
- Létszámunkat kedvező szinten állandósítani
   vagyis az értelmes együttműködés fenntartásához szükséges
   alacsony szinten;
- A természettől elkülönített anyagokat újra és újra felhasználni
   ld. még újrapapír, üvegbetét, hulladékválogatás, komposztálás,
   megújuló energiaforrások, faültetés;
- Megismerni a természet folyamatait és abban a saját szerepünket:
   körfolyamatok, önszabályozás, energiahatékonyság,
   veszteségcsökkentés, együttműködés, szimbiózis, tápláléklánc;
- Biztonságos gondolatainkat átörökíteni - bármiféle erőszakosság nélkül.

Örömhír1: Ki lehet próbálni, megy.

Örömhír2: Ha megválunk bűneinktől, valóban
rengeteg energiánk szabadul föl az élet és a
természet védelmére. És megfordítva, ez a nemes,
életreszóló "időtöltés" számos bűn lehetőségétől
von el.

Rosszhír, amely jóra fordul: Ma sokkal nehezebb
környezetbarát módon élni, mint ha már a célnál
volnánk, és az egész társadalom berendezkedése
erre irányulna. A jó ebben az, hogy ha ma
megtesszük a tőlünk telhetőt, akkor a
gyermekeinknek már könnyebb lesz a kitaposott
ösvényen járni, végül pedig már annyira részévé
válik a napi életnek a környezetvédelem, hogy
bárki, különleges erkölcsi erőfeszítés nélkül is
képes lesz ilyen módon élni.