Levegőt! Mindig is nagy hatással volt rám József Attila hasonló című verse, de talán még inkább a levegő örökös megújulásáról, két milliárd éve kialakult összetételéről, a légzés élettanáról kapott természettudományos ismeretek. A levegő nem csupán hasznos gázelegy. A levegő láthatatlan, de percekre sem nélkülözhető anyag, óriási átvivő közeg az élőlények földi anyagcsere- mechanizmusa számára. A levegő a Föld lelke. A Természet vizeit mi emberek általában megtisztítjuk, de a levegőt újra és újra eredeti állapotában vesszük magunkhoz, majd elhasználva, de korántsem elszennyezve, hanem a növények számára hasznos módon átalakítva leheljük ki. A levegő állapota egyaránt kulcskérdése a természetvédelemnek és a mi emberi környezetünknek, életünk minőségének is. A légkör érintkezik az összes földi közeggel: a savas eső pusztító hatással van a talajra, növényekre, tavakra, a fedetlen hulladéklerakók pora, füstje messzire elvándorol szintén a levegő közvetítésével. A légkör nem szemetesedény! - - a XX. század végéig kellett várnunk erre a felismerésre. A légzárt ipari technológiák megjelenése jelentős javulást okozott a környezet állapotában és az ott dolgozók egészségében, de mind a mai napig például a kazánok, robbanómotorok, festőüzemek, közcsatornák, cigaretták, tarlóégetések és űrrakéták nyílt rendszerben ömlesztik anyagaikat a légtérbe. A tiszta levegő ugyanakkor pénzben nem kifejezhető közkincs, létforrás. A levegő nem egyszerűen oxigénkészlet, hanem ősbizalom a Természet (és nem a reklámok) által garantált minőségben. A levegő pára és szellő, felhő és szélvihar, csend és fény. A levegő mentes a mérges gázoktól, mégis hordozza a növények illatanyagait, a levegő meghitt nyugalom, de éppen ezáltal hozhatja el fülünkbe az élet neszeit. Az erdő vagy éppen a tiszta utca levegője pormentes, de mégis közege a lepkéknek, pollenszemeknek, madaraknak szúnyogoknak egyaránt. Az élő levegő - Gaia lehelete - több, mint vegytiszta gáz. Lélegezzünk mélyet és érzékeljük a tiszta levegő felemelő hatását! Vegyük észre, hogy orrunk, szemünk, fülünk, arcbőrünk sok műszernél pontosabban tájékoztat a levegő állapotáról. Vegyük át, ismételjük át a levegő "élettanát" az idei tanévben. Foglalkozzunk vele órákon és kirándulásokon, vegyünk részt a savaseső-mérésben, faültetésben, energiaprogramban egyaránt. Minden szellőztetésnél beszélhetünk a város és az erdő légrendszerének különbségéről, végezzünk légzőgyakorlatokat, keressünk "szellős-levegős" irodalmi idézeteket. Ne feledjük, hogy a holnap levegője benne van a mai döntéseinkben. Az autózásban vagy villamosozásban, a kerékpárutakban, zöld sarkokban, az energiatakarékosságban, az autós vásárlóközpontokban stb. Olvassuk a Levegő Munkacsoport (2041 Budaörs, Pf 102) Lélegzet c. környezetvédelmi folyóiratát. Gondolkozzunk a légkör milliárd éves múltjáról, saját "légvédelmi" elképzeléseinkről. Dőry István Az önző reklám Richard Dawkins: Az önző gén c. régi könyvét olvasgatom. A könyvtárból kölcsönöztem ki, mert különösen az utolsó fejezete érdekelt. Megtudható belőle, hogy a Földön jelenleg pontosan két evolúciós folyamat zajlik teljesen hasonló szabályok szerint. Az első a gének, DNS-molekulák másolódására alapuló élet. A második a gondolatok, tanult minták, szokások, dallamok vagy éppen reklámszlogenek másolódására épül, és az emberek között szájról-szájra ill. más információ hordozók segítségével terjed. A gének és a mémek - így nevezi a szerző - önmásolódása szükségszerűen önző stratégiához vezet, mely matematikailag bizonyíthatóan nem mindig a legkedvezőbb megoldás. Ez az élet esetében kisebb, az emberiségnél nagyobb zavarokat okoz. Századunkban a mémek versengése annyira kiélesedett, hogy önző módon minden időnkre és agykapacitásunkra igényt tartanának, ha hagynánk. A könyvből idézve: "Azok a számítógépek, ahol a mémek élnek, az emberi agyak. Az idő valószínűleg fontosabb korlátozó tényező, mint a tárkapacitás, s ezért heves verseny folyik érte. Az emberi agy, és a test, amit vezérel, egyszerre csupán egy vagy legfeljebb néhány dolgot csinálhat. Ha egy mém uralkodni akar az emberi figyelmen, akkor azt csak vetélytárs mémek rovására teheti. Egyéb alkalmatosságok, amelyekért a mémek versenyeznek, a rádió és televízió műsorideje, hely a hirdetőtáblán, az újságok hasábjain és a könyvtári polcokon." És újabban a magyar iskolákban is. Ezért fogadta el az esendő magyar parlament júniusban az évszázad legliberálisabb reklámtörvényét. Ezentúl jöhet a sok reklám az iskolába, fogmosást és csokiélvezetet, takarékoskodást és észrevétlen biztonságot, mekdonálc életstílust és kóla(de)generációt csak tőlük tanulhatnak gyermekeink. Még jó, ha tanár is megszólalhat időnként. Ha sportrendezvényeken cigaretta-termékmintákat kapunk ügynökeiktől, csak hálásak lehetünk, hiszen a termékminta ingyenes. Panaszt nem tehetünk, a törvényben ez is benne van. Valóban mémgépek vagyunk, az iskola pedig mémreaktor, ahol tanár által továbbított kulturális gondolatadagok a reklámszlogennekkel fognak versenyezni? A választ megtaláljuk Richard Dawkins könyvének utolsó oldalán. Az emberek közössége még két fontos dolgot tud felmutatni az önző mém-mintázatok puszta másolgatásán túl: az előrelátást és az összefogást. Kérjük az iskolaigazgatókat és tanárokat, fogjanak össze és ne engedjenek gyagya reklámokat az iskolákba, ne dőljenek be a szépbeszédű ügynököknek, észérvekkel világosítsák fel a tanulókat az ingyen cigarettákat osztogató cégek aljasságáról. d.i. Kihívások Soha nem kellett cikket visszautasítanunk. Reklámcégek eddig nem tisztelték meg szerény lapunkat, melynek olvasótábora egyébként is főként a környezetvédelemért lelkesedő pedagógusokból áll, akik a XX. század butaságaira nem vevők. Eddig nem kellett álzöld reklámokat visszautasítanunk, gondjaink száma eggyel kevesebb. Ütköző vélemények egymás mellett jelenhetnek meg lapjainkon. Mi legyen szegény parlagfűvel? Irtsuk, ne irtsuk? Takarítsuk, kaszáljuk a közterületeinket, a parlagfüvet is, de keresztes hadjáratot ne indítsunk egy szerencsétlen sorsú növény ellen, melynek még annyi fegyvere sincs, mint a Kisherceg rózsájának. Szedjenek-e szemetet az iskolások? Minden évben legalább kétszer (pl. Föld Napján és a Világtakarításkor) felvetődik ez a kérdés is. Rosszul ne, jól igen. Könyvet lehetne írni már a szemétszedés módszertanáról (önkéntesség, higiénia, zacskó a kézre, eszközök, időjárás, jutalmazás, példaadás, ismeretlen, veszélyes tárgyak, felelősségvállalás, stb.), és még ezek után is lehet jól takarítani, és lehet rossz szájízzel. Mint ahogy maga a környezeti nevelés is lehet szakszerű, vonzó, elgondolkodtató, de lehet ijesztő, fárasztó, elkedvetlenítő is. Most az ABLE Alapítvány keresett meg bennünket takarítási felhívásukkal. Kívánjuk, hogy a nemes kezdeményezés pedagógiai kivitelezése is sikeres legyen. Az ABLE az amerikai szcientológus egyház nem-vallási szárnya, de úgy érzékeltem az elbeszélésükből, hogy az általuk használt továbbképzési formák meglehetősen merevek, leginkább egy vallási mozgalomhoz hasonlóak. Személy szerint a terjesztés/pénzgyűjtés módszerét sem tartom követendőnek, de ez csak annyit jelent, hogy a magunk részéről továbbra is azon az alapon próbálunk túlélni, hogy a Környezeti Nevelési Hálózat a tagjaitól nem kér támogatást. Szeptember 22-én pedig legyünk minél többen környezetünk őrei, iskolánk önkéntes utcaseprői. ???????????????????????????????????????????????????????????? ??????????????????????????????????????????????????????????? A könyvecske nagyon sok évezredes igazságot elevenít fel, melyeket mostanában gyakran elhanyagolunk. Ezek az erkölcsi elvek részei kultúránk örökségének, az egyén és a társadalom túlélését egyaránt szolgálják. Nagyon kevésnek tartom azonban a környezet védelmével kapcsolatos fejezetet, mind mennyiségében, mind mondandójában. Az a gondolat pedig, hogy ölni szabad, csak gyilkolni nem, szerintem nagyon veszélyes. Bármikor egy háborús ideológia alapjává válhat, amit a továbbiakban illene elkerülni.