Légszennyezés és közlekedés










1 ember 1 évben                          1 autó egy ember éves oxigén adagját
175 kg oxigént fogyaszt                  tíz nap alatt elfogyasztja

                Az oxigént a zöld lomb képes pótolni:












Az ember által elfogyasztott oxigént      Egyetlen autó fogyasztását
2-3 nagy fa képes folyamatosan pótolni    100-120 nagy fa pótolná
(ennyi van is városunkban)                (ha volna ennyi!)




Míg az ember az elfogyasztott oxigén helyett csak széndioxidot és vízpárát
bocsát ki, addig az autó az oxigén pótlására a következő anyagokat "kínálja":
szénmonoxid, aldehidek, korom, ózon, maradék benzingőz, ólom, benzol,
xilol, toluol, nitrogénoxidok, benzpirének, dízelmotoroknál kéndioxid is.

Egy katalizátor a harmadára csökkenti a környezetszennyezést, de azt is csak
akkor, ha jól beállított és félévenként ellenőrzött motorra szerelik és ha
kifogástalan állapotú háromutas, lambdaszondás katalizátorról van szó.
Ezenkívül a motornak már legalább 5 perce mennie kell, melegnek kell lennie,
vagyis rövid utakon nem hatékony a katalizátor.

Érdekes összevetni, hogy míg a gyárak ma már többnyire zárt üzeműek, és egyre
szigorúbban ellenőrzik a kibocsátást, addig a nem zárt üzemű, a levegőbe
szennyet ontó gépkocsik milliószámra futhatnak az utakon, környezetvédelmi
ellenőrzésük hatékonysága gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Akár katalizátorral, akár anélkül az autó éppen ott szennyez, ahol emberek
vannak, és az utak mellett csak a szél hígító hatása érvényesül.
A kipufogócsőtől távolodva négyzetesen-köbösen csökken a mérgező gázok
sűrűsége. Ezen gázok tízszeres hígításban is halálosak, százszoros
koncentrációhígításban tartósan alkalmazva fejfájást, rosszullétet okoznak
(pl. nagyvárosok forgalmas csomópontjai, szmog).

A kipufogótól mérve 1,5 m-es távolságban észlelünk tízszeres hígítást,
4 m-es távolságban százszorost. Sajnos, normális közlekedési feltételek
mellett, a zebrán áthaladva, az út mellett, gyerekek fejmagasságában,
vagy dugó esetén ilyen koncentrációviszonyok ki is alakulhatnak.

Az aldehideket és benzolszármazékokat érzékeljük, mert büdösek (és rákkeltőek).
Az ózon marja a szemet (szintén rákkeltő). A szénmonoxidtól fél órán belül
megfájdul az ember feje (újabb fél óra már eszméletvesztést okozhat). A
többi mérgező összetevőt sajnos nem érzékeljük, bár köztük van a
legveszélyesebb rákkeltő, a benzpirén is.

Amit leginkább érzékelünk az autók környezeti hatásából (a zajon kívül), az
az általuk fölkevert szilárd részecskék (homok, gumi-, aszfalt-,
azbesztrészecskék, pollenszemek, a macskakövek réseinek töltőanyagai és a
szakszerűtlenül megrakott teherautókról leszóródott építőanyagok). Ezekhez
a szemcsékhez kötődik az ólom és sok rákkeltő anyag. A felkevert por
mennyisége a levegőben az úttól mért távolsággal csökken, de az autók
sebességével arányosan nő. A felvert por gyorsan ülepszik, ezért a gyerekek
többet szívnak belőle, mint a felnőttek.

A fenti tényekből leszűrendő tanulságok:

1.) Mindezeket gondoljuk át, és részesítsük előnyben a környezetkímélő
közlekedési módokat: HÉV, kerékpár, gyaloglás, autóbusz, közös autóhasználat.

2.) Nagyon fontos az utak pormentesítése, a folyamatos takarítás.

3.) Növelnünk kell az útmenti zöldfelületek mennyiségét (fű, bokor, fák,
zajvédő töltések, terelőszegélyek), és folyamatosan gondoznunk kell azokat.