Lapátra magyar! Itt a tavasz! Elmúlt a sok betegség, egyre ritkábbak a hideg, ködös reggelek. Tavaszi viharok erős szele, zápora tisztogatja környezetünket. Ezzel elkezdődött a tavaszi nagytakarítás, buzdítva mindenkit, hogy vegye elő szerszámait, és módszeresen lazítsa fel a civilizáció előbukkanó porát, szennyét, szemetét. Fel, magyarok, söprűre-lapátra! Hol takarítsunk? Mindenütt lehet. Megtisztítani a lelkeket, a kapukat, a kerteket, a tereket, a konyhákat, az erdőket, a patakokat, a beteg szomszéd néni portáját, a templom, az iskola udvarát, a poros polcokat, a poros utcákat, a poros levegőt! Részesítsük előnyben a Természetet, a közterületeket, a rászorulók környezetét! A tisztogatás csak akkor válik farizeus szokássá, ha a saját táljaink, kilincseink, küszöbeink súrolásával foglalatoskodunk évről-évre, tavaszról-tavaszra. De az utcákon - a legutóbbi köztisztasági jelentés szerint - valódi járványveszély van, az elhanyagolt területeken több tízezren betegednek meg évente a benzinfüstben kavargó szennyezett portól, különböző közvetítők által a bomló hulladékoktól. A Természetben pedig éppen a bomlani nem akaró műanyag szemeteink okozzák a bajt, nemcsak a szemünket szúrják, az állatokat is megriasztják saját földjükön. A szemét látványa mindenkit lehangol és újabb szemetelésre is ingerel, a takarító önkéntesek viszont másokat is hívnak, és többen, többet is tehetnek. Hogyan takarítsunk? Részesítsük előnyben a kézi munkát és mechanikus eszközöket (kefe, söprű, lapát, gereblye) a vízpazarló és vegyszerdús tisztítási eljárásokhoz képest. Ügyeljünk arra, hogy takarításunkkal se másoknak, se magunknak kárt ne okozzunk (pl. fertőzésveszély, vízszennyezés, por-, füstszennyezés, baleset stb.) Használjunk védőeszközöket (kesztyű, szerszámok, munkaruha, sapka, talicska). A szakavatottan dolgozó ember ugyanolyan vonzó példa, mint a lelkes, jó hangulatú munkacsoport. Munkánkat mindig lelki tisztogatással kezdjük el, rövid fohásszal fejezzük be! Te mit mondanál? d.i.