TERMÉSZET VILÁGA 1991. aug. 122:8:363 (Hírek, események) A környezetszennyező anyagok és a gyermeki szervezet -- A kipufogógáz összetétele az üzemanyag és a kocsik milyenségétől függ, de a CO mindig jó mutató: mennyisége egyenesen arányos több más anyagéval (benzol és származékai, formaldehid, NOx). - Hatéves kölni gyerekek vérében a benzol 71%-kal, a toluol 56%-kal, az ólom 16%-kal, a COHb 50%-kal magasabb, mint egy kisváros (Borken) gyermekeiben. A benzol rákot, leukémiát okoz, így határértéke nincs is. Gyermekekre vonatkozó hazai adatok főleg ólomra vannak.     Nehézfémek: Az ólom, kadmium, higany, réz, nikkel csak néhány azon nehézfémek közül, melyek ionjai, vegyületei mérgezőek. Kipufogógázokban, füstgázokban ipari (elsősorban fémfeldolgozóipari szennyvizekben) fordulnak elő; a táplálékláncban feldúsulnak, mivel a szervezetekben csak "véglegesen elraktározódni" tudnak. Lebonthatatlanok. Általában idegkárosodást okoznak. Néhány nehézfém ezenkívül még rákkeltő is.     Szintén keretes megállapítás: A szennyezők általában számíthatnak a politikusok és hatóságok szolidaritására. Az ipar csak akkor lép, ha már érzik a lakossági bojkott hatását. HVG XIII/33/24, 1991. aug. 17. Szabó Gábor: Motorizációs költségek - A levegőbe beszélnek -- A Levegő Munkacsoport kezdeményezésére most próbálták először számszerűsíteni a motorizáció kárait, s a három közreműködő kutató (Szabó Gáborral ellentétben nevezzük meg őket: Kiss Károly, Pavics Lázár, Rákosi Judit, l. 2326. oldalon is) kiszámította, hogy ha a világon mindenki annyit autózna, mint egy átlag magyar autós, ez már önmagában lehetetlenné tenné a globális felmelegedés elleni küzdelmet. A WRI tanulmánya szerint az összes CO2 14%-a a kipufogókból kerül a levegőbe. Nehéz számszerűsíteni az agy fejlődését gátló ólom, vagy a rákkeltő szénhidrogének okozta kárt. Magyarországon - számítások szerint - minden 17. haláleset és minden 24. rokkantság a légszennyezés számlájára írandó, a bruttó hazai nemzeti össztermék 7%-át teszik ki a motorizáció által okozott károk. Tarthatatlan, hogy a vasút saját maga gondoskodik a pálya fenntartásáról, az utakat használók helyett azonban a közösség. "A fenyegető környezeti katasztrófák, az üvegházhatás és az ózonréteg pusztulása rá fogja kényszeríteni a gépkocsigyártókat termelésük és termékeik lényeges módosítására" - állapította meg a Ford egyik vezetője. "Jelenleg az európai levegőszennyeződés feléért a kipufogógáz felelős." Ez már nem oldható meg katalizátoros kocsikkal, ennél sokkal környezetbarátabb megoldások kellenek.     Az autóéhes állampolgárt ma már nem izgatja, hogy járgánya a bevitt energiának csupán 16%-át tudja hasznosítani, miközben óránként 15.000 L levegőből gyárt kipufogógázt. Neki autó kell, és kész. Az egyéni autózás szent tehenéhez nyúlni veszélyes, hiszen felveti a társadalmi igazságosság kérdését. A népgazdaságnak kevés ágazata kap annyi támogatást, mint a közúti közlekedés. Az autósok az általuk okozott költségeknek kb. felét fizetik meg, a többit az egész állja.     Mi van Nyugaton? Bedugult sztrádák és belvárosok, pusztuló erdők, füstködriadók, az életet veszélyeztető járműlavina, tájrombolás: ezek után kapott elsőbbséget a járműforgalom csökkentése, a tranzit, különösen az árutranzit maximális korlátozása, a vasút reneszánsza, a felesleges autóforgalom kiszűrése, újabb közutak építésének tagadása, a kibocsátási normák csökkentése, új műszaki megoldások és energiaforrások keresése. A keleti nyitást követően lecsaptak ránk: fél év alatt 7000 autókereskedői engedélyt adtak ki, terjeszkednek az olajtársaságok, itt rendezik a rally futamokat, ide járnak a nyugaton betiltott roncsderbisek...     Ideje lenne már végiggondolni a jövőt: a motorizációét, a városunkét, a gyermekeinkét. A zöldterületek tudatos pusztítása jelzi: a városvezetés az elsőért hajlandó feláldozni a második kettőt.     A német szövetségi környezeti hivatal (Umweltbundesamt) szerint ugyan még mindig a szabályozott háromfokozatú katalizátor képes a leginkább csökkenteni az autók károsanyag kibocsátását, a technológiának azonban súlyos fogyatékosságai vannak. A hivatal felmérésébe bevont gépjárművek fele nem volt képes az előírt emissziós értékek betartására. A hiba legtöbbször nem is magában a katalizátorban, hanem egyéb alkatrészek (gyújtás, befecskendezés, lambda-szabályzókör) nem kielégítő működésében, egyes esetekben a kivitelezés hiányosságaiban keresendők. A motor-egyéb alkatrészek-kipufogó-katalizátor rendszer legtöbbször nem a katalizátor szempontjából optimális tartományban dolgozik, ezért annak tisztítókapacitása jórészt kihasználatlan marad. A hivatal szigorúbb autóellenőrzést javasol, továbbá kötelezné a gyártókat a határértéktúllépést előidéző alkatrész kijavítására.      A környezeti gondokat háromféleképpen lehet kezelni: tiltással, önkéntes lemondással és adóztatással. Csak az utóbbi lehet hatékony. A javaslat szerint az NSZK-beli adóreform két lépcsője: 1. Az öko-adó bevezetése 32 környezetkárosító termékcsoportra, a termék faja szerint 20-200% mértékben. 2. Az így elért adóbevétel (a jelenleginek kb 40%-a) révén az ÁFA teljesen megszűnne, s a jövedelemadót 20, a nyugdíjjárulékot 40%-kal csökkenteni lehetne. Példák: Ma az NSZK-ban az autó és teherforgalom évi 117 milliárd DEM összköltséget okoz a társadalomnak (útépítés, zaj, balesetek, kipufogógáz); ezzel szemben az olaj- és kocsiadó-bevétel csak 32 milliárd DEM. Ez azt jelenti, hogy a motorizált közúti közlekedést minden állampolgár évente 1400 DEM-mel támogatja. Az UPI javasolja, hogy az igazságtalanságot az olajadó literenkénti 1.9 márkás emelésével egyenlítsék ki. Ennek következtében a forgalom áthelyeződne a tömegközlekedési eszközökre, ahol ugrásszerű javulás következne be. Hiszen az ördögi kör ma úgy néz ki: egyre kevesebb utas, egyre ritkuló járatok, egyre kisebb vonzerő, emiatt még kevesebb utas, stb. Ez ellenkezőjére fordulna.-- Helyi Öko-adót kell szedni a kereskedőktől az eldobható csomagolásokra. Így bevételéhez jutnak, másrészt csökkentik a szemétmennyiséget, mert a kereskedők előnyben fogják részesíteni a kevésbé pazarló csomagolású árúkat. Az UPI szerint egy százezres nyugatnémet város az eldobó csomagolás 0.3-0.8 DEM-es adóztatásával egyrészt évi 5.4 millió DEM többletbevételhez jut, másrészt 40%-kal csökkenti a szemét ezen részét.