Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Előadásom címe: Immanens etika zöld körettel. Ez kifejtve annyit jelent, hogy néhány percben ismertetni szeretnék egy 1984-ben készült "Immanens etika" című erkölcstani alapvetést, majd néhány másodpercben szólnék ezen etikának az ökológiai vonatkozásairól. Ez lesz az a bizonyos zöld köret. Vágjunk bele!     Immanens etika ebben a szövegösszefüggésben annyit jelent, hogy egy nagyon kevés axiómára épülő erkölcstani megalapozást vázolnék, mely annyira leszűkített, egyszerű, hogy immanens ismeretet is alig igényel. Két axiómáról van ugyanis szó: Az első axióma: Szükség van etikára, és ezt gondolkodással, szellemi erőfeszítéssel próbáljuk megkeresni. Ebben persze lehet kételkedni, de akik ezt teszik, azok többnyire nem is tudnak erről, másrészt pedig ebben a teremben nincsenek jelen, tehát továbblépek. Második axióma: A lét jobb, mint a nemlét. Azt hiszem, ezt sem kell nagyon bizonygatnom. Igazában nem tudjuk a struktúrátlan, üres semmit pozitív, vonzó, etikailag meghatározó eszmeként megélni. Ha már valami van, akkor legalább azt a pozitívumot a számlájára írhatjuk, hogy a létben levés nélkülözhetetlen tulajdonságaival bír. Éppen ezt a dolgot szeretném alaposabban körüljárni: Mit is kell, hogy jelentsen ez a létben levés. Ennek érdekében vizsgáljuk meg fenomenológiailag az evolúció jelenségét.     Az evolúció a legkiterjedtebb jelenség, amely gyakorlatilag körülvesz bennünket, s amelynek magunk is részei vagyunk. Az egész élővilág folyamata térben és időben, amelyhez az élettelen testek adják a támasztékot, keret- feltételeket, s így maguk is a rendszer részei. Egyáltalán, mely objektumokra húzhatjuk rá az evolúció szót, mi a legáltalánosabb megfogalmazása annak, hogy valami evolvál, evolúcióra képes? Közismert, hogy élőlényekre, fajokra szokták alkalmazni az evolúció kifejezést, de például van-e értelme annak, amikor a biológusok szervek evolúciójáról beszélnek. Igen, van, ha a elfogadjuk az alábbi formulát: Menthetetlenül evolvál az, ami jelentős mértékben részokozója annak, hogy később több, hozzá hasonló objektum létezzék. Megismétlem... Szaporodásszerű definíció... tyúk-tojás, szárny evolúció. Az evolúció törvényei 1.) a megmaradók megmaradásának elve (az evolúció jó) 2.) a megmaradóbbak megmaradásának elve (strugle for life, fitness) 3.) a fitness növekedésének elve hidak evolúciója... genetikai és szellemi közeg... szellemi evolúció, ebben is benne vagyunk. Rossz ötletek kiirtása. Etika... Céletika. Legyen célom az a cél, mely leginkább biztosítja, hogy később is legyenek olyan lények, melyeknek ez a céljuk! Fából vaskarika? Nem, csak implicit megfogalmazás. Magyarul, legyen célom a legmegmaradóbb cél, legyen etikai célom a legmagasabb fitnessű cél. Miért? Mert az evolúció a vesszőparipám? Mert az evolúció jó? Azért, mert úgyis ez lesz! Vonat. Stabil, megmaradó cél - stabil magatartás, stabil emberek. Erőszak - szeretet. A Föld megőrzése. Igazmondás, hit, család, tanítás, közösség. Továbbadni a továbbadás technikáját. És most, reklám! Mindennapi életének átgondolásához használjon immanens etikát! Tájékoztatást nyújt minden élethelyzetben. Alkalmazhatják azok is, akik a transzcendens érvelésre allergiásak. Etikánk kulcsszavai: evolúció és megmaradás. Ezért ökoetikának kifejezetten ajánlott. Az ökofilozófiai kutatások kiváló terméke. Keresse Ön is a legmagasabb fitnessű célt, de ne a boltokban. Ez volt a reklám. A reklám után talán van még néhány percem, hogy e szárazra sikeredett etikai gondolatsort zöld körettel lássam el. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a Föld egyetlen értelmes fajának, az emberiségnek megmaradási kilátásai az utóbbi száz évben jelentősen csökkentek. Ennek oka nem a feltételek romlásában, vagy a versenytársak erősödésében van. Az emberfaj egyetlen lehetséges és tényleges ellensége önmaga. Két nagyobb területen is megtépázta a saját életlehetőségeit. A) Erőszak (atomfegyver, Észak-Dél ellentét) B) Környezet (lokális: ott csináljuk a legnagyobb zajt, füstöt, ahol vagyunk, globális: végtelen szemétládának nézzük a véges Földet, és általában véve olyan szervezetlenül élünk és szaporodunk, mint egy baktériumtenyészet, jóllehet saját belső szervezettségünk ehhez képest példamutatóan magasrendű.) Mit kellene tennünk az ökológia területén, hogy etikánk megmaradási kritériumát beteljesítsük. Négy jó perspektíva fogalmazódott meg bennem: 1) Megőrizni a Föld jelen állapotát, és megpróbálni életben maradni. 2) Konstruktív szimbiózisban élni minden élőlénnyel, hagyni őket terjeszkedni a saját érdekeink miatt is. Ma ugyanis az emberiségnek már nem kunszt újabb és újabb élettereket megszerezni az állatoktól; az a valami, ha még időben felismerjük, hogy egy mértéktartóbb osztozkodás nekünk is kedvezőbb, mielőtt még sok faj visszavonhatatlanul elvész számunkra. 3) Javítani a teljes bioszféra fitnessét, stabilabbá tenni a Földet, otthonunkat 4) Gaia szervező elvévé, "idegrendszerévé" válni. Ezek közül hangosan csak a másodikat merném ajánlani, mert a két utolsó feladathoz még nagyon buta gyerekek vagyunk, ha megpróbálnánk javítani a Földön, könnyen globális Ausztráliává válhatnánk. Mit tegyünk tehát a magunkkal és élőlénytársainkkal szükségesen kialakítandó konstruktív szimbiózis érdekében? Válaszom: gyomlálni, gyomlálni, gyomlálni: a fejünkből azokat az ötleteket, hajlamokat, amelyek a dőzsölve pusztulás felé sodornak minket. Minden esetben az energiahatékonyabb és ökológikusabb megoldást választani. Lemondani az autóról, a hatékonyabb tömegközlekedés és bicikli javára, kímélő vegyszerekkel és csak higéniaszintig mosni, kézzel gyomlálni és automatával szabályozni a fűtést; Kevesebb gépezetet és egyszerűbb élelmiszereket vásárolni. Kerülni a pazarlást a meleg vízzel, csomagolóanyagokkal, aszfalt- és betonfelületekkel. Felszólítani az illetékeseket teendőikre. S mindezeket azonfelül tanítani, tanítani, tanítani. Meddig? Jó kérdés. Ha van egy kis szerencsénk, akkor sokáig. Köszönöm szíves figyelmüket.