Miért védjük a környezetet?

Természetesen azért, hogy meg ne haljon az Élet a Földön, és ne kelljen kipusztulnia az Embernek. Hogy ne kelljen unokáinknak egy végképp kizsarolt, kiürített, ámde alaposan elszennyezett bolygón sanyarú körülmények között tengődniük olyan lefelé ívelő kényszerpályán, ahonnan nincs semmilyen fórumhoz fellebbezés. Mert ha nem hagyjuk abba ezt a játékstílust - amibe beleszülettünk - akkor kiállítanak minket a pályáról. Piros lappal - végleg.

Nagyon negatívan hangzik, pedig kivédhetetlen, kérlelhetetlen érvek. Az érvek pedig senkit sem lelkesítenek.

Mondani pedig azt mondom: Gyertek, tegyük rendbe a házunk táját! Gyűjtsük össze a használt zsírt, olajat, ne menjen már a (le)folyóba! Etessük télen a madarakat, hogy aztán élvezhessük tavasszal a madárdalt, vagy éppen nyári éjjel az erdő csöndjét! Szervezzük meg a szomszédokkal az őszi lombtakarítást, és ha közben eldobott elemet találunk, azt is juttassuk a megfelelő gyűjtőbe. Vigyázzunk környezetünk tisztaságára, épségére, hiszen a bokorsor az utcán, a parkerdő valamennyi fája, rétje, a Duna vize mind magában való érték, nem szükséges bármi mással összehasonlítani - hacsak nem korábbi állapotával - ahhoz, hogy nyilvánvaló váljék: óvnunk, védenünk kell őket!

Ezt mondom, pedig tudom: ha csupán annyi lelkesedést sikerül összegyűjtenünk, hogy kertészetileg rendbehozzuk a környezetünket, és szétválogatunk egy tonna hulladékot évente, még nem kerülhetjük el a fent említett negatív kényszerpályát, ahová a bolygói méretekben felhalmozodó környezeti adósságaink visznek. Sajnos, ez a Nyugat végzetes, nagy tévedése.


Hogyan védjük a környezetünket?

Alapvetően úgy, hogy nem fogyasztunk.... Szükségleteinket enyhítjük, éhségünket csillapítjuk. Létszámban és létfeltételekben azonosulunk a körülöttünk élő lényekkel. Nem vásárolunk reklámozott árut, sokkal kevesebbet fűtünk, egyre kevesebb szemetet termelünk, és nem akarunk zajos, bűzös robogót birtokolni, még ha négy kereke van akkor sem.

De elég a negatívumokból. A tettek is lehetnek pozitívak: Ültess egy fát! Ments meg egy forrást! Mérd fel a zuzmók gyakoriságát! Olvasd le a mérőóra állását! Olvass Fekete Istvánt, vagy éppen írj egy cikket a helyi lapba! Szervezd meg a környezetvédő munkacsoportot!

Valahol el kell kezdeni. És aztán folytatni.

Kívánok minden környezetvédő Kollégának boldog új évet! Az új évben igaz, tehát lelkesítő pedagógiával, és igaz környezetvédelemmel, olyannal, mely valóban segít megmenteni a Földet!

D.I.